Gahetna/Wiki Commons
Ismét gyászol az autósport világa, miután csütörtökön újabb nagy alakját veszítette el. Alan Jones, a Williams első világbajnoka és Ausztrália legutóbbi Forma–1-es bajnoka mindössze három nappal a 80. születésnapja után elhunyt.
A Williams egykori versenyzője, aki pályafutása során 12 győzelmet aratott, és meghatározó szerepet játszott a brit csapat felemelkedésében, rövid betegség után hunyt el. Halálhírét felesége, Amanda jelentette be a Motorsport Australiának eljuttatott közleményében.
„Mély fájdalommal tudatjuk, hogy szeretett Alanünk november 5-én, rövid betegség után elhunyt” – közölte Amanda Butler-Davis. „Nagyon fog hiányozni a hozzá legközelebb állóknak és annak a sok rajongónak is, akiknek a támogatásáért mindig hálás volt. Mindannyian szeretettel őrzik majd az emlékét.”
„Alan az autósportnak szentelte az életét, és öröksége tovább él abban a megszámlálhatatlan emberben, akire hatással volt az évek során. Eredményeivel, szenvedélyével és összetéveszthetetlen egyéniségével a pályán és azon kívül is maradandó nyomot hagyott a sportágban, hazájában és világszerte egyaránt” – írta.
Jones 1975-ben mutatkozott be a Forma–1-ben, első szezonjait azonban kevésbé versenyképes csapatoknál töltötte. Az áttörést 1977 hozta meg számára, amikor a Shadow-hoz igazolt. Az Osztrák Nagydíjon nehéz körülmények között győzte le az esélyeseket, és megszerezte első futamgyőzelmét. Ez egyben a Shadow első és egyetlen Forma–1-es sikere is volt. Az eredmény egyértelművé tette Jones tehetségét, és komolyabb lehetőségek előtt nyitotta meg számára az utat.
Az ausztrál 1978-ban csatlakozott a Williamshez, amely ekkor még azon dolgozott, hogy megvesse a lábát az élcsapatok között. A Frank Williamsszel és a tervező Patrick Headdel kialakított együttműködése meghatározónak bizonyult a pályafutásában.
Az igazi áttörés 1979-ben következett be. A Williams FW07-et vezetve Jones négy nagydíjat nyert, és a bajnokság harmadik helyén végzett. A Williams az addig domináló csapatok egyik legerősebb kihívójává lépett elő, Jones pedig egyértelműen a bajnokesélyesek közé került.
Jones pályafutása 1980-ban ért a csúcsra. A Williams FW07B volánjánál rendkívül kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtott, és öt nagydíjat nyert a szezon során. A bajnoki címért folytatott küzdelemben legyőzte a brazil Nelson Piquet-t, és Jack Brabham után második ausztrálként lett a Forma–1 világbajnoka. Ezt a sikert azóta sem tudta megismételni egyetlen honfitársa sem.
Jones bajnoki diadala a Williams számára is történelmi mérföldkő volt: aranykort nyitott a grove-i csapat életében. Jones így Frank Williams sikeres korszakának kezdetén az egyik kulcsfigurának számított.
A bajnoki cím megszerzése után 1981-re is a Williamsnél maradt, és további két győzelmet aratott, közülük az utolsót Las Vegasban. Bár a Williams uralta a konstruktőri bajnokságot, az egyéni címet nem tudta megszerezni: miközben a két csapattárs, Jones és Reutemann egymással küzdött, a harmadik esélyes, a Brabham versenyzője, Nelson Piquet lett a világbajnok.
Ezt követően bejelentette, hogy visszavonul a Forma–1-től, később azonban többször is visszatért a bajnokságba. F1-es pályafutását végleg az 1986-os szezon után zárta le.
Alan Jones nemzedékének egyik legkeményebb és legmegalkuvást nem tűrő versenyzője volt. Az ausztrált agresszív vezetési stílusáról, elszántságáról és rendíthetetlen győzni akarásáról ismerték. A pályán semmit sem engedett át az ellenfeleinek, azon kívül pedig ugyanilyen szókimondó volt: soha nem félt elmondani a véleményét.
Éppen a gyorsaság, az elszántság és a megalkuvást nem tűrő jellem együttese tette Jonest kora egyik legnagyobb tiszteletnek örvendő versenyzőjévé.
