Ferrari

A Ferrari nem volt ott a rajtrácson a Forma–1-es világbajnokság történetének legelső nagydíján, azóta azonban a sorozat minden idényében részt vett. Az 1950-es bemutatkozása óta a maranellói olasz csapat az F1 történetének legsikeresebb istállójává vált: a 2025-ös szezon végéig 16 konstruktőri és 15 egyéni világbajnoki címet, valamint 248 nagydíjgyőzelmet szerzett. A Ferrari Michael Schumacherrel élte legsikeresebb korszakát, de történetét Alberto Ascari, Niki Lauda, Gilles Villeneuve és Kimi Räikkönen is formálta. Az utóbbi években Fernando Alonso, Sebastian Vettel és Charles Leclerc próbált legendás elődei nyomdokaiba lépni, 2025-ben pedig a hétszeres világbajnok Lewis Hamilton csatlakozott Leclerc mellé.

Enzo Ferrari és a Forma–1 legsikeresebb csapatának kezdetei

A Scuderia Ferrari története 1929-ben kezdődött, amikor Enzo Ferrari megalapította saját versenyistállóját, kezdetben az Alfa Romeo autógyártóval együttműködve. A második világháború után saját neve alatt kezdett autókat építeni, 1950-ben pedig benevezte márkáját az újonnan létrehozott Forma–1-es világbajnokságba.

A Ferrari az 1950-es Monacói Nagydíjon mutatkozott be Alberto Ascari, Luigi Villoresi és Raymond Sommer részvételével. Első győzelmét egy évvel később, a brit helyszínen, Silverstone-ban aratta, ahol az argentin José Froilán González legyőzte az addig fölényben lévő Alfa Romeókat.

Alberto Ascari tovább gyarapította a sikereket, és 1952-ben, majd 1953-ban megszerezte a Ferrari első két egyéni világbajnoki címét. Az olasz pilóta a csapat első nagy alakjainak egyike lett, fölénye pedig hozzájárult ahhoz, hogy az istálló megszilárdítsa helyét a világbajnokság élcsapatai között.

A következő években Juan Manuel Fangio és Mike Hawthorn is egyéni világbajnoki címet nyert a Ferrarival. Újabb fontos mérföldkő következett 1961-ben, amikor Phil Hill megnyerte az egyéni világbajnokságot, a Ferrari pedig megszerezte első konstruktőri világbajnoki címét. A sikeres Ferrari 156-os jellegzetes orrkialakításáról vált ismertté, amelynek a Cápaorr becenevet is köszönhette.

John Surtees 1964-ben lett világbajnok, és máig ő az egyetlen versenyző, aki a gyorsaságimotoros-világbajnokságon és a Forma–1-ben is világbajnoki címet szerzett. A Ferrari ekkor második konstruktőri bajnoki címét is begyűjtötte.

Niki Lauda és a Ferrari visszatérése a csúcsra az 1970-es években

Az 1960-as évek végének és az 1970-es évek elejének kevésbé sikeres időszaka után a Ferrari ismét világbajnoki címekért szállt harcba. Ebben kulcsszerepet játszott a versenyrészleg átszervezésében közreműködő Luca di Montezemolo, valamint a fiatal osztrák versenyző, Niki Lauda.

Lauda 1975-ben nyerte meg első világbajnoki címét, a Ferrari pedig 11 év után ismét a konstruktőrök legjobbja lett. Az 1976-os év azonban a csapat történetének egyik legdrámaibb eseményét hozta. Az osztrák súlyos balesetet szenvedett a Nürburgringen, amelyben kis híján életét vesztette. Súlyos égési sérülései ellenére mindössze hat hét után visszaült a versenyautóba, az egyéni világbajnoki címet azonban végül a McLarennel versenyző James Hunt nyerte.

A Ferrari 1976-ban megvédte konstruktőri világbajnoki címét, a következő idényben pedig Lauda másodszor is világbajnok lett. Újabb siker következett 1979-ben, amikor a dél-afrikai Jody Scheckter nyerte meg az egyéni bajnokságot.

Az 1980-as évek elejét beárnyékolta Gilles Villeneuve tragikus halála: a kanadai az 1982-es Belga Nagydíj időmérő edzésén vesztette életét. Bár a Ferrari elveszítette egyik legmeghatározóbb versenyzőjét, 1982-ben és 1983-ban is megnyerte a konstruktőri világbajnokságot.

Ezt hosszú, világbajnoki cím nélküli időszak követte. Bár a csapat továbbra is nyert futamokat, és olyan versenyzőket indított, mint Michele Alboreto, Nigel Mansell, Alain Prost és Jean Alesi, a következő konstruktőri bajnoki címére 1999-ig kellett várnia.

Michael Schumacher és a Ferrari legsikeresebb korszaka

A Ferrari modern kori történetében 1996 hozott fordulópontot, amikor a kétszeres világbajnok Michael Schumacher a Benettontól Maranellóba igazolt. A német lett a központi alakja annak a munkának, amelynek célja az olasz csapat visszavezetése volt a Forma–1 csúcsára.

Jean Todt irányításával erős csapat állt össze, amelyben Ross Brawn technikai igazgató és Rory Byrne tervező is fontos szerepet játszott. A Ferrari autói folyamatosan versenyképesebbé váltak, Schumacher pedig 1997-ben és 1998-ban már az egyéni világbajnoki címért küzdött.

Az új korszak első nagy sikere 1999-ben érkezett el. Bár Schumacher a silverstone-i balesete után hat nagydíjat kihagyott, csapattársa, Eddie Irvine pedig szoros küzdelemben alulmaradt az egyéni világbajnoki címért folytatott harcban, a Ferrari 16 év után ismét megnyerte a konstruktőri bajnokságot.

Schumacher 2000-ben véget vetett a Ferrari 21 éve tartó várakozásának az egyéni világbajnoki címre, miután a bajnokság döntő szakaszában felülkerekedett a McLarennel versenyző Mika Häkkinenen. Ezt rendkívüli fölénnyel jellemezhető időszak követte, amelynek során a német sorozatban öt világbajnoki címet nyert.

A Ferrari 1999 és 2004 között zsinórban hat konstruktőri világbajnokságot is megnyert. Rubens Barrichello fontos tagja volt ennek a sikeres felállásnak: támogatta Schumachert, és rendszeresen értékes pontokat szerzett a csapatnak.

Ez a fölény 2004-ben érte el a csúcspontját. Schumacher a 18 nagydíjból 13-at megnyert, ezzel megszerezte hetedik világbajnoki címét, az ötödiket a Ferrari színeiben. Barrichellóval együtt 18 futamon 15 győzelmet szállítottak a csapatnak.

Schumacher a 2006-os szezon végén lezárta Forma–1-es pályafutásának első szakaszát. Tizenegy idényt töltött a Ferrarinál, ezalatt 72 győzelmet és öt egyéni világbajnoki címet szerzett. Máig ő az olasz csapat történetének legsikeresebb versenyzője.

Kimi Räikkönen és a Ferrari legutóbbi világbajnoki címei

Michael Schumacher távozása után Kimi Räikkönen érkezett a McLarentől a Ferrari új vezérpilótájának. A finn már első maranellói idényében megnyerte a világbajnoki címet.

A bajnokság csak a 2007-es szezonzáró Brazil Nagydíjon dőlt el. Räikkönen megnyerte a futamot, és kihasználta a McLaren párosa, Lewis Hamilton és Fernando Alonso pontvesztését. Végül 110 ponttal zárt, mindkét riválisát mindössze egy ponttal megelőzve.

A Ferrari a konstruktőri világbajnokságot is megnyerte, amiben szerepet játszott, hogy a McLarent kizárták a csapatok pontversenyéből az olasz istálló bizalmas információit érintő kémbotrány miatt.

Egy évvel később Felipe Massa szállt harcba az egyéni világbajnoki címért. A brazil megnyerte a 2008-as idény utolsó nagydíját hazai pályáján, Interlagosban, Lewis Hamilton azonban az utolsó körben megszerezte a számára szükséges ötödik helyet, és egyetlen ponttal elhódította a bajnoki címet.

A Ferrari ugyanakkor 2008-ban megszerezte 16. konstruktőri világbajnoki címét. A 2025-ös idény végén továbbra is ez volt az olasz csapat legutóbbi bajnoki sikere a Forma–1 két fő pontversenyének bármelyikében.

Fernando Alonso, Sebastian Vettel és az újabb világbajnoki csaták

A Ferrari 2010-ben szerződtette a kétszeres világbajnok Fernando Alonsót. A spanyol azonnal megmutatta képességeit, és már első idényében a világbajnoki címért küzdött. A bajnokság éllovasaként érkezett az utolsó, Abu-Dzabiban rendezett futamra, egy elhibázott stratégia miatt azonban csak hetedikként ért célba, így a Red Bull versenyzője, Sebastian Vettel lett a világbajnok.

Alonso előtt 2012-ben újabb nagy lehetőség nyílt: kevésbé versenyképes autója ellenére az utolsó futamig harcban állt a bajnoki címért. A végelszámolásnál azonban ismét alulmaradt Vettellel szemben, ezúttal három ponttal.

Alonso távozása után, 2015-ben éppen Sebastian Vettel csatlakozott a Ferrarihoz. A négyszeres világbajnokkal az olasz csapat ismét rendszeresen harcba szállhatott a győzelmekért, 2017-ben és 2018-ban pedig komoly veszélyt jelentett a Mercedes uralmára.

Végül azonban mindkét világbajnokságot Lewis Hamilton nyerte meg. A Ferrari a két szezon döntő szakaszában egyaránt megfizette az árát a műszaki problémák, a versenyzői hibák és a nem kellően gyors autófejlesztés együttesének.

Charles Leclerc 2019-ben a Saubertől érkezve a csapat új arca lett. A fiatal monacói már első ferraris idényében megszerezte első két győzelmét: Belgiumban, majd Monzában, a csapat hazai szurkolói előtt nyert.

A csalódást keltő 2020-as év után, amelyben a Ferrari csupán hatodik lett a konstruktőri pontversenyben, a csapat fokozatosan megkezdte a visszatérést az élmezőnybe. Leclerc 2022-ben, a bajnokság elején még Max Verstappennel küzdött a bajnoki címért, esélyeit azonban egyre inkább rontották a műszaki hibák, a stratégiai döntések és a Red Bull növekvő fölénye.

A Ferrari 2023-ban és 2024-ben: előrelépés Frédéric Vasseur irányításával

Frédéric Vasseur a 2023-as szezon előtt vette át a Ferrari irányítását Mattia Binottótól. A francia szakember feladata a csapat működésének stabilizálása és teljesítményének javítása volt.

Első csapatfőnöki évében Carlos Sainz szerezte a Ferrari egyetlen győzelmét, a 2023-as Szingapúri Nagydíjon. A spanyol volt az egyetlen nem Red Bull-versenyző is, aki abban az idényben nagydíjat nyert. A Ferrari harmadikként zárt a konstruktőri világbajnokságban.

Jelentősebb előrelépést hozott 2024. Charles Leclerc érzelmes győzelmet aratott hazai versenyén, a Monacói Nagydíjon, majd az Olasz Nagydíjat is megnyerte Monzában, és az Egyesült Államok Nagydíján is diadalmaskodott. Carlos Sainz Ausztráliában és Mexikóban gyarapította a győzelmek számát.

A Ferrari így öt nagydíjat nyert, és az utolsó, Abu-Dzabiban rendezett fordulóig harcban állt a McLarennel a konstruktőri világbajnoki címért. Végül 652 ponttal a második helyen zárt, mindössze 14 ponttal lemaradva a brit csapattól.

Az év során azonban egy jelentős versenyzőcsere is a figyelem középpontjába került. A Ferrari bejelentette a hétszeres világbajnok Lewis Hamilton szerződtetését, aki 12 idény után hagyta el a Mercedest. A brit pilóta Carlos Sainz helyét vette át Charles Leclerc mellett.

A Ferrari 2025-ben: Hamilton érkezése és csalódást keltő eredmények

Lewis Hamilton érkezése a Forma–1 történetének egyik legnagyobb figyelemmel kísért átigazolása volt. A Ferrari azzal a céllal vágott neki a 2025-ös szezonnak, hogy építsen az előző idényre, amelyben közel került a konstruktőri világbajnoki cím megszerzéséhez.

Már a nyitófutamokon kiderült azonban, hogy az új SF-25 nem tudja rendszeresen felvenni a versenyt az élen diktáló McLarennel. Hamiltonnak az is nehézséget okozott, hogy vezetési stílusát az új autóhoz igazítsa, miközben Leclerc a problémák ellenére rendszeresen csapattársa előtt haladt.

Az első jelentős sikert a Kínai Nagydíj sprintje hozta, amelyen Hamilton megszerezte a pole pozíciót, majd a győzelmet is. A főfutam viszont mindkét Ferrari-versenyző kizárásával végződött. Hamilton autója nem felelt meg a kopólemez kopására vonatkozó előírásoknak, Leclerc autója pedig az előírt minimális tömegnél könnyebbnek bizonyult.

A Ferrari legjobb eredményeit Charles Leclerc szállította a szezon során. A Szaúd-arábiai Nagydíjon megszerezte a csapat első 2025-ös dobogós helyezését, és összesen hétszer állhatott dobogóra. Legjobb eredménye a Monacóban és Mexikóban elért második hely volt.

Bár több negyedik helyet is szerzett, Hamilton egyetlen főfutamon sem jutott fel a dobogóra. A 2025-ös szezon így Forma–1-es pályafutásának első olyan idénye lett, amelyben egyetlen nagydíjon sem végzett dobogós helyen.

A Ferrari egyetlen főfutamot sem tudott megnyerni. Az autó hiányosságai és a riválisokkal szembeni növekvő lemaradás arra késztették a csapatot, hogy fejlesztési erőforrásainak egy részét a következő autógeneráció előkészítésére csoportosítsa át.

A Ferrari 398 ponttal a konstruktőri világbajnokság negyedik helyén zárta a 2025-ös idényt. Charles Leclerc 242 ponttal ötödik lett az egyéni pontversenyben, Lewis Hamilton pedig 156 ponttal a hatodik helyen végzett.

Ez jelentős visszaesést jelentett az előző évhez képest, amikor a csapat az utolsó futamig a bajnoki címért küzdött. A Ferrari várakozása az újabb konstruktőri világbajnoki címre így 17 év elteltével is folytatódott.

Bár régóta várt az újabb világbajnoki sikerre, a Ferrari a 2025-ös szezon végén továbbra is a Forma–1 történetének legsikeresebb csapata volt. Tizenöt egyéni és 16 konstruktőri világbajnoki címével megőrizte több nemzedék munkájával felépített rekordját, Alberto Ascari első győzelmeitől Niki Lauda korszakán át Michael Schumacher uralmáig.