352! Vegasban csaknem megdőlt az előzési rekord kétszerese

Getty Images/RB Content Pool
Az idei Las Vegas-i Nagydíj bevonul a történelemkönyvekbe. Persze a futam nem feltétlenül nyerte el mindenki tetszését, de a látványt és a versenyzést tekintve mindenképpen az év legjobbjai közé tartozott. Sőt, talán nem csak az idei mezőnyből emelkedett ki. A kaotikus versenyen csaknem kétszer annyi előzés történt, mint az eddigi rekordot tartó futamon.
Ezzel azonban ismét visszatérünk egy ismerős vitához, amelyet az idei szezonban már többször is felvetettünk. Az előzések száma egy dolog, a versenyzés minősége viszont más kérdés.
Nézzük először a számokat! Hivatalosan a 2026-os Las Vegas-i Nagydíjon történt a legtöbb előzés: a statisztikusok pontosan 352-t számoltak össze. Összehasonlításképpen: a korábbi rekordot a 2023-as Holland Nagydíj tartotta 186 előzéssel, bár egyes források az idei monzai futamot sorolják a második helyre 258 előzéssel.
Érdemes megjegyezni, hogy ennek a statisztikának a számítási módja nem olyan egyértelmű, mint a győzelmeké vagy a pole pozícióké. Egyes források minden manővert beleszámítanak, mások viszont csak a körök végén rögzített sorrend változásait követik, így ha két pilóta egy körön belül kétszer is helyet cserél, azt nem jegyzik fel előzésként.
A legtöbb előzést hozó nagydíjak:
- 2026-os Las Vegas-i Nagydíj – 352
- 2026-os Olasz Nagydíj – 258
- 2023-as Holland Nagydíj – 186
- 2026-os Bahreini Nagydíj (Malajziában) – 185
- 2023-as Las Vegas-i Nagydíj – 181
- 2016-os Kínai Nagydíj – 170
- 2012-es Brazil Nagydíj – 158
- 2026-os Miami Nagydíj – 150
- 2026-os Kínai Nagydíj – 146
- 2011-es Török Nagydíj – 132
A skála másik végén azok a futamok állnak, amelyeken egyetlen előzés sem történt. Öt ilyen volt: a 2003-as Monacói, a 2005-ös Amerikai, a 2009-es Európa-, a 2021-es Monacói és a 2021-es Belga Nagydíj. A mostani verseny iránti lelkesedésben ugyanakkor az örökké elégedetlen versenyzők nem igazán osztoztak.
Vegas egy másik rekord megdöntéséhez is közel járt: az első helyért végrehajtott előzések számában. Ez a régóta fennálló csúcs Jackie Stewart 1965-ös Olasz Nagydíjon aratott győzelméhez kötődik, amikor pontosan 41 alkalommal változott az élen álló kiléte. Idén Las Vegasban ez „csak” 35-ször történt meg.
Bizonyos szempontból az 1965-ös verseny hasonlított az ideire. Az akkoriban még sikánok nélküli Monzában az élen haladó pilóta lényegében védtelen volt, mindent a szélárnyék döntött el. Abban a korszakban nemcsak a Forma–1-ben, hanem más formaautós kategóriákban is az időzítésen és az utolsó körben elfoglalt pályapozíción múlt minden.
Verstappent nem nyűgözte le különösebben
A versenyzők ugyanakkor óvatosan értékelték a versenyzés minőségét. „Emlékszem, nyertem már így, amikor Mario Karttal játszottam” – mondta a futamgyőztes Max Verstappen. Elismerte, hogy bár bizonyos szempontból élvezte a versenyt, a versenyzői szíve mást súgott neki.
„Emlékszem, nyertem már így, amikor Mario Karttal játszottam. Néha hátrébb esel, aztán szélárnyékot kapsz, és van egyfajta felzárkóztató [hatás], értitek? Amikor hátrébb kerülsz, mindig gyorsabb leszel. Legutóbb akkor éreztem ilyesmit” – mondta Verstappen.
Arra a kérdésre, hogy élvezte-e a versenyt, Max így felelt: „Ha a versenyzői szívemre hallgatok, akkor nem. Ha látványosságként nézem, akkor igen. Élveztem a visszaelőzéseket meg minden mást, de inkább a versenyzői szívemre szeretek hallgatni. Még a pulzusom sem ment fel, egyáltalán nem izgultam, mert nem is tudom, olyan érzés volt, mintha csak kocsikáznék odakint, és arra figyelnék, hogy a megfelelő pillanatban használjam az akkumulátor energiáját, vagy védekezzek” – mondta Verstappen.
„De a látvány szempontjából, ha kívülről nézed, valószínűleg igen, tetszik. De hát nem is tudom” – tette hozzá Max.
A második helyen végző Lando Norris nagyon hasonló véleményt fogalmazott meg. „Szerintem a versenyzést nézve, kívülről ez valószínűleg a Forma–1 történetének legjobb futama lehetett. Sosem tudhattad, mi fog történni. A semmiből jöttek az előzések” – mondta a címvédő.
„Az a helyzet, hogy néha 20-30 kilométer/órás sebességkülönbséggel érkeznek meg másokra, különösen ránk, és néhány előzés nem is volt igazi előzés: megnyomod a boost gombot, és elmész valaki mellett” – folytatta Norris.
„Ettől még jó volt a versenyzés. Továbbra is a helyezésekért küzdünk, és sok jó dolog van ebben. De biztos vagyok benne, hogy ha az akkumulátor nem így működne, akkor is ugyanennyi előzés lenne, mi, versenyzők pedig még jobban élveznénk, mert egyszerűen nyomhatnánk, mehetnénk teljes gázzal, és nem kellene az energia-visszanyerésen, az akkumulátoron, az energia felhasználásán vagy éppen tartalékolásán, meg az összes ilyesmin gondolkodnunk” – tette hozzá Norris.




